2013. június 8., szombat

Boiótiai kaland: Spárta-Thébai, 2013.06.08

Sziasztok,

Egy egész friss csatajelentést olvashattok ma itt, friss mert nemrég végeztünk a játékkal és szokásommal ellentétben rögtön meg is írtam ezt a kis bemutatót.

Ma egy új játékos, Vihar próbálta ki a Crusader-t és úgy gondolom meg is tetszett neki a rendszer és bár a csata nem úgy végződött számára, amit szeretett volna, de mindenképpen jól teljesített az első ütközetében.

Az ütközet a szokásos 1500 pontból zajlott, ami bemutató játékhoz megfelelő, de a seregek maradéktalan megismeréséhez persze elégtelen. A sok ismétlődés elkerülése végett ma nem Róma-Karthágó, hanem két görög sereg, két ősi rivális csapott össze: Thébai és Spárta.
Egy spártai sereg nyomul be Boiótiába, hogy feldúlja a vidéket és előcsalogassa a Thébai seregét és azt egy klasszikus falanx ütközetben semmisítse meg. Hogy ez mennyire lett sikeres, az kiderül az alábbi csatleírásból.

A seregek:

Thébai

Sztratégosz - általános képességekkel
Kadmeia őrség - 6 talp - Rendíthetetlen képességgel
Thébai-i polgárok - 6 talp - alap osztag
Thébai-i polgárok - 6 talp - alap osztag
Boiótiai előcsatározók - 4 talp - 'átlagos' lövés képesség és 'sorozott' morál
Thébai-i nehéz lovasság - 4 talp - 'képzett' morál


Spárta

Sztratégosz - általános képességekkel
Spártai polgárok - 6 talp - közepes páncél
Peroikosz hoplita - 6 talp
Peroikosz hoplita - 6 talp
Szkiritész előcsatározók - 4 talp - 'képzett' morál, 'átlagos' lövés képesség, könnyű páncélzat
Spártai lovasság (könnyű) - 4 talp - 'átlagos' közelharc képesség, könnyű páncél és 7-es kiképzés

Mindkét sereg egyforma pontból - 1492 pont - állt fel.
A közelharcokban is fej-fej mellett haladtunk, nagyon egyforma eredmények születtek , sokszor 1-2 pont döntött el egy közelharcot. Ennek ellenére 3 esetben is történt menekülés közelharcból, ami egyedinek számít, pláne ennyire egyforma seregek esetében.

A terep és felállás:

Péter fiam már rutinos terepépítő, bár egy kicsit egyforma vidéket készít minden csatához :)

Az erdő ezúttal is a fal mellett oldalon volt bár mérete egy kicsit nagyobb lett. Mindkét felállási zóna közepén volt egy-egy kisebb lankás domb. Az asztal másik oldalán pedig a szokásosnál nagyobb búzamező helyezkedett el, ami immár nehéz terepként funkcionált.

Vihar jobbszárnyán 2 osztag is volt: az előcsatározók és a mögöttük felálló lovasság. A thébai-i derékhadat a két falanx alkotta: jobbra állt a Kadmeia (a fellegvár) őrsége, mellette a dombon az egyik polgár falanx. A balszárny a nehéz terepre támaszkodva egyetlen polgár falanxból állt, mivel itt kisebb volt az esély egy megkerülő manőverre a terep miatt. 



Spártai seregem jobbszárnyán a könnyű lovasság állt, mellette egy peroikosz falanx. A derékhad egy peroikosz falanxból és a spártai polgárok falanxából állt. A balszárnyamon a szkiritész előcsatározók álltak fel. A sztrategoszok mindkettőnknél a dombon helyezkedtek el.

A kezdeményezést én nyertem meg és ki is használtam a lehetőséget és én indítottam meg a támadást.

A csata:

Az első körben csak mozgás volt nálam, lévén a görög seregek távolra ható egységeket ritkán tartalmaznak. Mivel a terep nem engedte meg, hogy egyenletes arcvonalat alkossak kénytelen voltam ezt az első körben megtenni. Így majd minden osztag rézsutos mozgással haladt előre és egyben igazította az arcvonalat. A lovasság a peroikoszok elé vágtatott, míg a szkiritészek teljes sebességgel az erdő felé nyomultak és el is érték az erdő szélét. A spártai polgárok egyenesen megindultak az ellenség felé.





Nem volt ez másképp a másik oldalon a polgár falanx lejött a dombról, míg a másik polgár osztag szintén rézsutos mozgással igazította magát az arcvonalhoz.  A másik oldalon a fellegvár őrsége felzárkózott a polgárok mellé, míg az előcsatározók mozgékonyságukat kihasználva megszállták az erdőt. Egyedül a lovasság nem találta a helyét, próbált helyezkedni.






A második körben a lovasságom elérte a búzamező szélét, míg a két peroikosz falanx kialakított egy arcvonalat a domb előtt és elindult előre, ám egyenlőre nem teljes sebességgel. A balszárnyon a szkiritészek is az erdőbe nyomultak és beköszöntek az ellenség előcsatározóinak, sajnos még veszteséget sem sikerült okozni, igaz az osztag nem teljes erejével támadott a fák közt.
A spártai polgárok nem mozogtak, hanem várták, hogy a többi osztag felzárkózzon.





Vihar is főleg manőverezett a falanxokkal, próbálta beállítani a rohamokhoz az irányokat. Harci cselekményben itt is csak az előcsatározók vettek részt, akik gerelyekkel válaszoltak a szkiritészek köszönésére, ám veszteség itt sem volt.







A harmadik körben még mindig nem kerültem rohamtávolságba, de több helyen úgy helyezkedtem, hogy felkínáltam a lehetőséget az ellenségnek. Az erdőben a fák közt igen nehét hadakozni és ez meglátszott az eredményeken is, még mindig semmi veszteséget nem sikerült okozni az ellenségnek.
A lovasság úgy mozgott, hogy rézsutos mozgással félig a búzamezőbe érjen és így mögötte lévő peroikoszok fel tudtak zárkózni rohamtávolságba. A terv az volt, hogy az ellenséges roham után a peroikoszok ellentámadást indítanak a veszteségeket szenvedett thébai-i polgárok ellen. Azonban nem minden alakult úgy ahogy terveztem...

Az ellenség rohama megtörtén pont úgy, ahogy gondoltam, de a kimenetele azonban gyökeresen mást hozott. Az ellenség hadvezére által vezetett thébai-i roham elsöprő volt, annak ellenére, hogy veszteséget nem okozott, mindösszesen a zavar amit keltettek elég volt arra, hogy a lovasság pánikszerűen meneküljön. Ez sajnos olyan jól sikerült, hogy az ellenség áttörést hajthatott végre, amivel el is érte az éppen felvonult peroikosz falanxot. Itt ugyan a roham kifulladt és már nem volt átütő erejű, de félelmetes kezdés volt Thébai oldalról ez a megmozdulás.


A másik thébai polgár falanx is rohamra indult és sikeresen szorította hátra a másik peroikosz falanxot, akik jelentős veszteséget i szenvedtek.


A másik oldalon a Kadmeia őrsége szintén rohamot indított a spártai polgárok ellen, ahol nagyon heves harcok zajlottak, mindkét oldalon nagyjából egyforma veszteséggel. Az előcsatározók a szkiritészekre dobtak gerelyeket, de hatástalanul, míg a lovasság még mindig helyezkedett.


Mivel a lovasságom elmenekült, a negyedik kört sorakoztatással kezdtem. Szerencsémre ez sikerült is, mert ha nem jött volna össze a teszt, ez az osztagom nagy eséllyel lefutott volna a pályáról.
Mivel sikerült, az osztag arcvonalat is váltott és az ellenség felé fordította a lovakat. Az előttük lévő peroikosz falanx ellentámadást indított az ellenség ellen. Ez elég jól sikerült, az ellenség vesztesége akkora volt, hogy szétvertük a falanx alakzatot teljesen, jócskán hátraszorítva őket. A legfontosabb esemény azonban az volt, hogy a harcban elesett a Thébai-i sztratégosz. A hadvezér elvesztése mindig nyomot hagy egy hadsereg morálján, most sem volt másképp, egy polgár falanx, a Kadmeia őrség és a lovasság el is rontotta a moráltesztjét és megrendültek. A hadvezér elvesztése azonban azzal is jár, hogy innentől kezdve nem lehet a megrendülést megszüntetni semmilyen módon!




A balszárnyon a szkiritészeket kihoztam az erdőből, hogy máshol vessem be őket, mint később kiderült ez nagy hiba volt, ám akkor ez még nem látszott. Mivel az eredeti célpontot nem értem volna el - Kadmeia őrség - úgy gondoltam útközben megzavarom az ellenség lovasságát. Itt sikerült egy veszteséget okoznom, és nem féltettem őket, mert egy esetleges roham esetén menekülni akartam velük. Közben a spártai polgárok megrohamozták az őrséget, akiknek kifejezetten fekszik a védekező pozíció, ahol a 'rendíthetetlen' képességüket is maximálisan ki tudják használni. Ily módon nem sikerült a roham úgy ahogy szerettem volna és visszapattantam a pajzsfalról bár mindketten veszteséget szenvedtünk. Középen elhelyezkedő peroikoszok támadtak, de megint véres fejjel vonultak vissza és a falanx alakzat is felbomlott.


Viharnak innentől kezdve nagyon nehéz dolga volt, az osztagainak több mint a fele meg volt rendülve és egy helyen haladt a támadás jól középen a dombnál. Azonban innen is lehet még fordítani és a hadiszerencse forgandó, ezt jól megtanultam ebből a játékból.

A kör első rohama ezért középen is indult és ahogy várható volt a peroikoszok nem is tudtak ellenállni a rohamnak, falanx alakzat nélkül nem sok esélyem volt feltartóztatni az áradatot. Nem is sikerült és a domb tetejéig hátrált az osztagom. A másik oldalon az előcsatározók követték a szkiritészeket és az erdőből gerelyekkel egy talp veszteséget okoztak nekik, én még a tesztet sem dobtam meg, így megrendültek. Ezt kihasználva az eddig várakozó pozícióban lévő lovasság lerohanta a szkiritészeket. Most sem sikerült semni sem, ugyanis a menekülési távolság nem volt elég a kitéréshez és a thébai lovasság utolérte az előcsatározóimat. Itt irtózatos mészárlás vette kezdetét, egyetlen rohammal a földbe tiporták a szkiritészeket és Vihar még áttörést is végrehajthatott. Az egyetlen pozitív esemény rám nézve ebben a körben az volt, hogy a spártai polgárok állták az őrség rohamát és nagy veszteséget okoztak nekik.

  
Az ötödik körben a sorakoztatott lovasság vezetését átvette a sztratégosz, első parancsa az volt, hogy a lovasság arcvonalat váltott és a dob elé érkezett polgár falanx felé fordult, hogy azt lerohamozhassa. Hogy a roham ívből ne kerülhessenek ki, előre hoztam a domb szélére a peroikosz falanxot, mintegy áldozati bárányt. Ez sajnos szükséges is volt, mint később kiderült. A másik peroikosz falanx most sem bírt a thébai polgárokkal. Minimális veszteséggel tolták egymást az osztagok, igazi falanxharc ment ezen az oldalon. Mivel más osztagom nem maradt, a spártai polgárok folytatták az előrenyomulást, annak ellenére, hogy az oldalukat előcsatározók fenyegették és az ellenséges lovasság is a hátukban volt már. Sajnos ennél a rohamnál felbomlott a falanx alakzat, igaz az őrség is szenvedett veszteséget.





Vihar ötödik köre rohammal indult. Mivel látta mire készülök a lovassággal, azt remélte, hogy egy erős rohammal kikerülhet a roham ívéből. Majdnem bejött a számítása, de talán számított az is, hogy elé mentem, így az üldözés is a lovasokhoz közel indult meg. Vereséget szenvedtem, de nem tudta kihozni a polgárokat a katlanból. Ezen események miatt úgy döntött, hogy a lovasságot nem a spártai polgárok hátába fordítja, hanem bajba jutott falanxa felé, hogy azokat támogassa. Sajnos a tesztet elrontotta, így ebben a körben a megzavarodott lovasság nem tudta a parancsot végrehajtani. Az előcsatározókat sem hagyta ki a mókából, mivel nem volt már ellenfelük megindultak a spártaiak felé, hogy gerelyeikkel zavart keltsenek a sorainkban. Ez szerencsémre nem sikerült, és szerencsém kitartott a Kadmeia őrség rohamkor is: sikerült akkor veszteséget okoznom, hogy immár egyetlen sora maradt csak a Thébai őrségnek és jócskán hátrálniuk kellett.


Elkövetkezett a hatodik és egyben utolsó kör is. Én is rohammal kezdtem, amit a lovassággal hajtottam végre. A sztratégosz sikerre vitte a támadást, mai megsemmisítő erejű volt. Lovasnak falanx ellen szinte csak akkor van esélye, ha azt oldalról vagy hátulról kapja el. Az oldal támadás teljes sikerrel járt a thébai-i polgárok megfutottak és mindezt veszteség nélkül értük el.
A másik oldalon a spártaiak tovább rohamoztak és a Kadmeia őrséget tovább szorították, akik immár hátát fordítva menekültek és az egész osztag két talpra csökkent. Mivel mást nem tudtam csinálni mindkét peroikosz osztag kiképzés tesztet tett, hogy a megrendült állapotot megszüntesse. A domb mögötti osztag sikerrel járt, de a mezőn kint lévőnek sajnos nem sikerült, így a játék utolsó rohamát megrendülve fogadták.





Vihar utolsó körében a menekülök sorakoztatásával kezdett, ami részben sikerült is: a polgárokat sikeresen megállította és azonnal a lovasok felé fordította. Azonban a Kadmeia őrséget nem tudta megállítani és menekülés és a dezertálások miatt az osztag felbomlott. Így egyetlen bevethető osztaga maradt a másik polgár osztag. Ezzel rohamot is jelentett, de ez inkább neki jelentett nagyobb veszteséget, mert ez az osztag is két talpra csökkent, bár sikerült a peroikoszokat hátrább szorítania.
A másik bevethető osztag az előcsatározók voltak, akik most utol is érték a spártai polgárokat és gerelyekkel egy veszteséget is okoztak, így ez az osztag három talp méretűre csökkent. Itt is volt a vége, mert a lovas osztag csak irányba állt, lényegében a fotó kedvéért, mivel nem volt több kör ennek már nem volt jelentősége.

 
Nem hirdettünk egyértelmű győztest, pontok alapján 3-1 ide volt az állás. Mindkét fél tudott volna mivel támadni, szóval nem mondanám, hogy valamelyik fél döntő fölényt tudott volna kiharcolni.
Mindenesetre nagyon változatos volt a játék dacára annak, hogy képességekben és létszámban két egyforma görög sereg állt fel. A hadiszerencse hol az egyik oldalon bukkant fel, hol a másikon. Én a közelharcokat egyértelműen a D6 dobásokkal buktam el, a támadás dobásim átlagosan jók voltak. Vihar jókat dobott D10-el és főleg D6-tal, sok szinte vesztes közelharcot hozott vissza egy-egy jó dobással. Remélem megtetszett neki a játék és legközelebb is találkozunk a táblán, immár a perzsa sereg vezéreként.

2013. június 1., szombat

Fortuna Kegyeltje, avagy fordulat Gallia Cisalpina-ban, 2013.05.18

Sziasztok,

A most bemutatott csatát nem jómagam játszottam, hanem barátaim: Misi és Zsolt. Ezt az ütközetet a pünkösdi kelta-karthágói csata után játszottuk, de sajnos csak most volt időm a leírást elkészíteni.
Misi és Zsolt a harctéren még nem került egymással szembe, de a római sereg egyáltalán nem ismeretlen a Misi számára. Az előző csatához képest egy kissé módosított listával jött.

A csata az utolsó előtti körig teljes gall fölénnyel zajlott, de akkor történt valami, ami megrendítette az egész gall sereget és teljesen más vége lett a csatának, mint amire mindenki számított.

Kelta sereg:

Gall hadúr - általános karakter
Gall harcosok (6 talp) - nincs fejlesztés
Gall harcosok (6 talp) - nincs fejlesztés
Törzsi harcosok (6 talp) - közepes páncél
Előcsatározók (4 talp) - nincs fejlesztés
Gall lovasság (4 talp) - nincs fejlesztés
Előcsatározó könnyű lovasság (4 talp) - nincs fejlesztés

Hozzám hasonlóan Zsolt is egy állandó sereget használ, most is ezt hozta, mivel ez bevált neki.

Római sereg:

 Legatus - általános karakter
Velites (6 talp) - nincs fejlesztés
Hastati (6 talp) - nincs fejlesztés
Principes (6 talp) - 'jó' harcérték
Triarii (3 talp) - nincs fejlesztés
Skorpio (1 talp) - nincs fejlesztés

Terep:

Két kisebb domb volt a pályán majdnem egymással átellenben, de még a felállási zónákon kívül. A gall térfélen lévő domb előtt egy kisebb erdő terült el, míg a római térfélen lévő dombnál egy kis farm volt található, épülettel és szántófölddel. A római felvonulási zónát azonban még egy kis erdő választotta ketté. Ez a terep lényegében a galloknak kedvezett inkább, mert volt hely a gyalogsági rohamok kivitelezésére, míg a rómaiak nemigen tudták a magaslatra telepíteni a harci gépeiket.


Felállás:

A gall jobbszárnyon az előcsatározó könnyű lovasság foglalt állást, mellettük a gall lovasság. A derékhad 3 masszív gyalogos tömbből állt: középen a láncinges törzsi harcosokkal és két oldalt pedig a gall harcosok tömegével. A balszárnyat mindösszesen csak a gerellyel felfegyverzett előcsatározók alkották. A római hadrend a létszám hátrány miatt lényegében arra szorítkozott, hogy a rohamokra legalkalmasabb terepszakaszt lezárja. A római jobbszárny a skorpio-ból és a triarii-ból állt, bár az utóbbinak a feladata inkább a derékhad támogatása volt, mintsem a szárny védelme. A derékhad a principes-ből és a hastati-ból állt, a balszárnyat a velites tartotta a domb mögött. A római csatasoron jócskán túlnyúló gall osztagok nem sok jót ígértek Róma fiainak, de majd meglátjuk mit hoz a hadiszerencse a két fél számára.

Lefolyás:

A kezdeményezést Mis nyerte, aki viszont a lehetőséget átengedte a római seregnek. Zsolt így kénytelen volt elsőnek mozdulni, habár az ütközetei többségében mindig reagálni szokott. A római hadmozdulatok az egyszerűség jegyében zajlottak, mert minden osztag csak az alap sebességével nyomult előre, kivéve a skorpio-t, ami kilőtte az első dárdákat, 1 sebpont veszteséget okozva a bal oldalon álló gall harcosoknak. A velitesnek sikerült megszállnia a dombot és így a római arcvonal elé kerültek.


  Ezek után Misi megindította a gallokat. A 'heves' teszek egy része nem sikerült és így pár osztag üvöltve rohant a rómaiak felé, persze így a többi osztag is ahogy tehette követte őket, hogy az arcvonal ne töredezzen szét. A jobbszárnyon a lovasság a farm felé indult teljes sebességgel, míg a balszárnyon az előcsatározók az erdőt kerülték meg, hogy leszámoljanak a hadigépekkel.


A következő körben a rómaiak védekezésbe mentek át. A vonalakat ki igazították és nem mozdultak, harci aktivitást kizárólag a skorpio nyújtott, de a lövései most rendre mellé mentek, a gallok nagy szerencséjére. Mivel a rómaiak passzív taktikája miatt távolság nem a megfelelő ütemben csökkent a harcolók közt, Misinek tovább tartott közelharcba kerülni, szerencséjére a római harci gépek nemigen találtak, így minimális veszteségekkel sikerült az ellenség vonalait megközelíteni.
Az előcsatározó lovasság elfoglalta a farmot harcba bocsátkozott a velites-el, de veszteségek egyik oldalon sem voltak. A rómaiak számára riasztóbb volt viszont az, hogy a gall előcsatározók lényegében dobás távolságra kerültek a skorpiok-tól.


A következő kör sem hozott változást a római hadi tervebn, hacsak azt nem, hogy a skorpio kénytelen volt az előcsatározókat lőni, hogy magát védje. Ez némi sikerrel járt, mert a gallok szenvedtek veszteséget. A velites is aktívvá vált ebben a körben, mivel a jobbszélső gall harcos osztag dobás távolságba került és sikerült veszteséget okozni ott is. A gall gyalogság teljes sebességgel mozgott előre szokás szerint, míg az előcsatározó lovasok előjöttek a fedezékükből, hogy teljes erővel támadhassanak a velites-re, sajnos ezúttal sem sikerült veszteséget okozni. A gall sikereket lényegében csak az jelentett, hogy a gyalogos előcsatározóknak sikerült találatokat elérni a skorpio-n.

   


A következő körben megindultak a rohamok, a törzsi harcosok indultak meg először, és mielőtt belecsapódtak volna a principes soraiba a hastati állította meg őket. Azonban a bepáncélozott törzsi harcosokat a hastati nem tudta feltartani és hátralökték őket. Ez olyan jól sikerült, hogy saját veszteség nélkül sikerült, miközben a hastati megrendült és jó páran elestek közülük.







A második rohamot a bal oldali gall harcos osztag vezette, célpontjuk a principes volt, de a rohamot ők sem tudták feltartani. A gallok ellenállhatatlan erővel törtek előre hátraszorítva a rómaiak színe-javát. Sajnos itt már érezhető volt a minőségi különbség: jóval nagyobb veszteségek érték a gallokat, mint a principes-t.






Eközben a gall jobbszárnyon is fokozódott a helyzet: a gall könnyű lovasság betört a római arcvonalon nyílt résbe, ami a hastati hátrálása miatt keletkezett és helyét a velites-re rohamozó gall lovasság vette át. A velites a szokásos előcsatározó taktikával ellentétben nem tért ki a roham elől, hanem vállalta a közelharcot: először megszórták a lovasságot, majd 1 talp veszteséggel hátraszorultak. Ezzel lényegében elvesztették a rómaiak a dombot. Az előcsatározó gyalogság azonban nem bírta kiiktatni a skorpiot.





A rómaiak tartották a vonalakat, igaz ez nagyon nehezen ment. Végig megvolt az a lehetőség, hogy nagyon hátra nyomják őket.


A következő körben a balszélső gall harcosokon volt, akik megrohanták a triarii-t. A rohamozó gall harcosok neki csapódtak a triarii pajzsfalnak, de a veteránok egy tapodtat sem mozdultak. Lábukat megvetették és hosszú dárdáikkal szörnyű mészárlást vittek végbe a páncéllal alig rendelkező gallok közt. A triarii-ra rohamozó gallok teljes vereséget szenvedtek, ami akkora sokkot okozott a seregben, hogy Misi elvesztette a kezdeményezést és a köre véget ért. Ez nagy katasztrófa volt, mert így minden más osztaga kimaradt lényegében egy körből. Utólag látható, hogy ez el is döntötte a meccset.


A szabályok szerint így megint Zsolt köre következett és természetesen Zsolt rögtön kihasználta a lehetőséget és rohamot jelentett a megtört gallokra a triarii-val. Ennek nem is lehetett más eredménye, minthogy a gallok további veszteségek után még messzebb futottak.


Misinek nem sikerült sorakoztatni a menekülőket, akik a dezertálók és a sebesültek tömege miatt megszűntek osztagnak lenni.

A következő körben a velites kihasználva az ellenség tétlenségét, elkezdte megkerülni a lovasságot és folyamatosan gerelyekkel zaklatta őket, több-kevesebb sikerrel. A hastatii felzárkózott a principes mellé így római arcvonal megint egységes lett. A legfontosabb esemény azonban az lett, hogy a triarii arcvonal váltással a törzsi harcosok oldalába fordult. Igaz rohamozni már nem tudtak, de egyértelmű volt Misi számára, hogy a következő körben megtörténik az oldalba támadás. Ennek elkerülésére vagy késleltetésére csak azt tudta csinálni, hogy a könnyű lovasságot átvezényelte középről a fenyegetett osztaga mellé.




Lényegében itt lett a vége, mert Misi feladta: részben a kialakult helyzet, részben idő hiányában.
Valószínű, hogy a beszorított gall egységek végül elvéreztek volna a harapófogóban. nem sok hiányzott hozzá, hogy a másik szárnyon is teljessé váljon a bekerítés.
Izgalmas meccs volt, ami az utolsó kör kivételével a galloknak állt. Talán Zsolt sem hitte volna, hogy hozza a meccset, de az a bizonyos katasztrofális gall támadás miatt az egész sereg megtorpant.
Addig a pillantaig volt izgulni valója Zsoltnak, mert a heves gall támadások majdnem lenyomták a pályáról, Ő is beismerte utóbb, hogy túl keveset jött előre, csak szerencséje volt. Mindenképpen kiérdemelte a Fortuna Kegyeltje címet.

Így esett, hogy a hibázó római hadvezér végül szerencsésen és dicsőségben tért vissza Rómába Gallia Cisalpina-ból, de a gallok bosszút esküdtek, amit soha nem felednek és egyszer revánsot vesznek.