Battlegroup Kursk - egy új rendszer

Sziasztok,

Ezt a rendszert Roodie ajánlása után kezdtem el 'tanulmányozni' és nagyon megtetszett a szabály.
Nem is kellett soká várnom, egy akció keretében elég jó áron jutottam a könyvhöz. Sajnos sereg és főleg játékos hiánya miatt csak mostanában jutottam el oda, hogy a gyakorlatban is ki tudtam próbálni, de nem csalódtam, nagyon jó rendszert ismerhettem meg.

A rendszer hagyományosan körökre osztott, a játékosok egymás után hajtják végre a köreiket.
A játék egyik specialitása az úgynevezett Harci jelzők használata. Ez kis zsákból kell húzni, úgy, hogy az ellenfél ne láthassa a jelzőn szereplő értéket. A jelzők 1-5-ig vannak számozva illetve van egy pár speciális jelző, amiket húzáskor rögtön ki lehet játszani, jellemzően az ellenség egyik egységére. A harci jelzők jelképezik a teljes harccsoport 'morálját vagy harci kedvét'. Mikor a húzott értékek elérik a harccsoport harcértékét, akkor a játékos elvesztette a játékot.
A harci jelzőket húzni a következő események bekövetkezte kor kell: megsemmisül egy egységünk, a harccsoportot első alkalommal légi támadás vagy lángszóró támadás éri, ha a harccsoport fel lett derítve - az ellenség több Felderítővel rendelkezik, mint mi - ekkor az első körünkben kell húzni, ezen kívül a sorakoztatás fázisban Ijedtség jelzőket akarunk leszedni osztagainkról és persze célpont elfoglalásakor/elvesztésekor és Taktikai megbeszélésnél.

A poén az egészben, hogy az ellenfél nem látja mennyire közel járunk a megtöréshez, csak a jelzőinek darabszámát látjuk.
  
A kör 3 részből tevődik össze: az első a rendelkezésre álló parancsok kidobása. Ez a játék méretéből adódó kocka, plusz a harccsoportban található tisztek +1-el növelik ezt az értéket.
A második rész maga az aktiválás. Ez teljesen úgy zajlik, mint másik kedvencemben a Crusader-ben:
tehát nincsenek fázisok, a kijelölt egység végrehajtja a tevékenységet/tevékenységeket és, ha végeztünk lépünk a következő egységre. Ez addig folytatódik míg van egységünk és /vagy parancsunk.

A harmadik és egyben utolsó rész a Sorakoztatás. Ez a fázis való arra, hogy az Ijedtség jelzőket egységeinkről leszedjük. Minden kihúzott Harci jelző után D6 Ijedtség jelző szedhetünk le egységeinkről.

A játék fix parancskészlettel dolgozik. de ez lefedi az összes végrehajtandó tevékenységet, így nem lesz hiányérzet, a cselekvéseket illetően. A parancsok közt van mozgás és lövés, lövés és mozgás, csak lövés és csak mozgás (ezek ilyenkor dupla cselekedetek), ki-és beszállás járműben, löveg vontatása/telepítése, tüzérségi tűz kérése, közelharc stb. Látható, hogy a parancsok száma körönként változik és néha előfordul, hogy nem tudunk minden egységnek parancsot adni, ezért jól meg kell gondolni ilyenkor, hogy kivel akarunk cselekedni.

Van két speciális parancs: a Rajtaütés és a Tartalék mozgás, ezek azért speciálisak, mert nem a körünkben használjuk, hanem az ellenfél körében. A rajtaütésnél 2 lövést kapunk, míg a tartalék mozgásnál kétszer mozoghat az egység.

Fontos tudni, hogy parancsot ijedtség jelzővel rendelkező egység nem kaphat, amíg azt le nem szedjük róla. Az ilyen egység egyáltalán nem csinálhat semmit és a játékot úgy is el lehet veszteni, hogy nincsen aktiválható egységünk.

A harcrendszer D6 kockán alapul és 3 fajta lövés típusra osztható. Az első a terület lövés: itt nem célpontra, hanem egy adott terültre lövünk, ezért észlelni nem kell, cserébe egy kockával dobunk és az ellenfél ijedtség jelzőt kaphat, elvétve okozhat veszteséget is.
A második a célzott lövés: ennél a lövésfajtánál mivel látni kell az ellenfelet, tehát észlelést kell dobni. Ha megvan, lehet lőni, ha nincsen akkor az osztag már nem csinálhat mást. A lövés további része már jórészt a fegyver és/vagy az alkalmazott lőszertípustól függ. pl: kézifegyvereknél a tűzerő értéken alapuló kockamennyiséggel dobunk, lövegeknél már csak egy kocka, de a HE lövedék például típustól függően akár 4-5 kockával is sebezhet.
A harmadik a közvetett vagy indirekt lövés. Ezt a tüzérség és az aknavetők használják és Roodie egy nagyon jó kis ismertetőt készített erről a részről.

A mozgás nem túl bonyolult: minden egységnek van mozgás értéke, ez az egyszeri mozgással megtehető maximum távolságot jelzi inch-ben. Tereptípus 3 van: a nehéz terep és az akadály (- D6") és a veszélyes terep (pl: aknamezők, szőgesdrótok stb. D6" megtehető távolság). A gyalogságra kizárólag a veszélyes terep hat, míg a járművekre az összes.

A sereglisták

A könyv az 1943 évre koncentrál, főként a Kursk környékén zajló hadműveletekre. Persze a listák bármely 1943-as keleti fronton játszódó csata lejátszására alkalmasak. Mindkét félnél 2 listát kapunk: egy gyalogos-és egy páncélos hadosztályból alakult harccsoport képében. A listák teljesen történelem hűek, a készítők jól utána nézetek a kor német és orosz hadrendi szervezéseknek.
Pontértéken alapuló rendszerben vásárolhatunk egységeket, a csata méretétől függően. Ez lehet raj szintű (100-350 pont), szakasz szint (351-750 pont), század szint (751-1250 pont) és zászlóalj szint (1251-2000 +). A játék mérete kihat a parancskockák számára is: raj szinten D6, szakasz szinten 2D6, század szinten 3D6, zászlóalj szinten 4D6 kockánk van körönként. Ehhez a csoportunkban lévő tisztek után kapunk plusz értékeket. 

A harccsoport építés alapja, hogy választunk egy gyalogos alakulatot, majd ezekhez különböző mennyiségű választást kapunk, amik lehetnek páncélos támogatás, tüzérségi támogatás, felderítők és plusz majdnem az összes szakcsapat (logisztika, műszakiak stb.) a rendelkezésünkre áll.

A rendszer 1:1 méretarányú, tehát egy gyalogos figura vagy jármű egy valódi embert vagy járművet jelent. Így egy orosz raj 8 főből állt, az a pályán nekünk is 8 figura lesz. Ebből látható, hogy inkább kisebb léptékű ütközetek lejátszására alkalmas, egy zászlóalj méretű csata inkább több résztvevős játéknál fog előfordulni, de ez a rendszer alapvetően mégsem skirmish! A meglátásom az, hogy főleg szakasz és század szinten bontakozik ki, míg a zászlóalj szintre inkább Rapid Fire javallott. Ezt maguk a készítők se tagadják: a rendszert úgy készítették el, hogy osztagaink teljesen kompatibilisek a Rapid Fire-el.
 
Mivel a szabálykönyv tartalmaz lejátszható küldetéseket, az egyszerűség kedvéért egy ilyet választottunk. Ez kifejezetten kisebb összecsapásokra lett kitalálva, ahol mindkét fél egy maximum szakasz erejű csoportot küld ki felderítési célzattal. Mivel ki kellett jelölni valami teljesítendő célt, mi is így tettünk. A játékban szereplő 'célpontok' elfoglalása, birtoklása nem jelenti a játék végét, hanem oly módon jut szerep neki, hogy elfoglalásakor az ellenfél húz egy Harci jelzőt. Elvesztésekor a másik fél tesz ugyan így.

Az események pontos leírása helyett egy pár fontosabb eseményt írnák le, mert az új szabály olvasgatása miatt nemigen maradt figyelem, jegyzetek készítésére.

A küldetésben mindkét fél csak a felderítőit rakja fel a pályára és ez a második körig így is marad, mert az erőink többi része szépen lassan szivárog be a harc helyszínére. Ez úgy történik, hogy minden körben D6 osztag érkezik. Ezt minden kör elején ki kell dobni, a parancskockák meghatározása után. Ez addig működik így, míg van egységünk a pályán kívül. A páncélos támogatás mindig a negyedik körben érkezik, de erre nem kell dobni.

A csatát én kezdtem és rögtön az első körben a mesterlövész kapott egy Rajtaütés parancsot, míg a páncélautó előremozgott 8"-et és lőtt az erdő mögött települt német felderítő rajra. Misi a körét Harci jelző húzásával kezdte, mivel Felderítettem (több felderítő egységem volt mint neki), de szerencséje volt és a kihúzott jelző egy Zűrzavar volt, amit rögtön a páncélautómra rakott, de megdobta a moráltesztet. A második körtől érkeztek a harccsoport egységei, nekem 2 gyalogos raj, Misinek gyalogos raj és aknavető. Mivel mindkettőnknek új volt még a rendszer és a parancsok által nyújtott kombinációs lehetőségek, a játék inkább egyszerűbb taktikák használatára korlátozódott.
Misi felderítő raja bevette magát az erdőbe és azt végig tartotta is, igaz jó néhányszor Ijedten bujkáltak. Nálam az első komolyabb akciót a páncélautó hajtotta végre, több körön át tartó manőverezés után a németek oldalába, majd hátába kerültem. Itt aztán kipróbáltuk a járművek elleni közelharcot, ami számomra teljes győzelemmel végződött.  A német géppuskás szekció nem tudta ráhelyezni a páncélautóra a gránátot, de ember veszteségük lett. Persze nekem következő körben könnyű dolgom volt, mivel kis távolság miatt a géppuskás lövésznek bőven volt ideje célozni és lelőni a németeket. Itt sikerült a német aknavetőt is ki iktatni a harcból, egyszóval nagyon megérte a pontját. Középen Misi felderítő rajának géppuskás szekciója a dombot próbálta meg elfoglalni és tartani, a jó kilövési lehetőségek miatt. Itt sikerült is pár körre állást felvennie, majd mozgó harcra kényszerült az egyre nagyobb számban beérkező erősítéseim miatt. Nemsokára 3 gyalogos raj és 50mm aknavető, egy páncéltörő puska és egy Maxim géppuska állt velük szemben. Itt a géppuskát el is veszítettem, de sikerült a dombról elűzni a németeket.
A jobbszárnyon a páncélosok megjelenéséig, nem sok minden történt: a mesterlövészem nem talált, egyedül az itt lévő lövész raj indult meg, hogy állást vegyen fel a németek célpontjánál. Sajnos a megjelenő német erők megtizedelték a rajomat és előre is nyomultak. Itt nem volt más választásom, hogy a felére csökkent rajommal közelharcba mentem a német rajjal. Itt sikerült megtörnöm a német rajt, akik el is menekültek, míg nekem minden katonám elesett a pusztító közelharcban. Majd megjelent a KV-1, amivel az úton indultam el, hogy gyenge sebességét kissé kompenzálni tudjam. Mivel ez a páncélos rendelkezik a Megbízhatatlan képességgel, tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy történjen vele valami. Ezért úgy gondoltam, hogy a legjobb amit tehetek, hogy megyek előre és próbálom a legnagyobb veszteséget okozni az ellenfélnek. Annál is inkább tehettem, mert igazából csak a Pz.IV lövege tudott a páncélomban kárt tenni. nagyjából a 6. kör környékén az egyik lövésemmel sikerült kilőnöm a Pz.IV-et, de a következő körben ki is gyulladt a tankom és ki is égett.
Addigra azonban egy 45mm páncéltörő ágyúval és a parancsnoki rajjal erősödött meg ez az oldal. 
A többi egységemmel csak araszolva jutottam előre, de a németek jobban fogytak. Nagyjából  a 8 körben, Misi egy sorakoztatásnál behúzott egy akkora jelzőt, hogy visszavonulót kellet fúnia, így megnyertem a játékot.

Vélemény a játékról:

A játék minden várakozásunkat felülmúlta! Nagyon jó rendszer: egyszerűek a szabályok és nem sok van belőle. Aki játszott hasonló játékkal, annak sok ismerős dolog lesz benne. Nagyon jó a megvalósítása a tüzérségi lövésnek, külön tetszik a sablon nélküli lövés. Talán ebben a játékban van a tüzérség a legéletűbben megvalósítva. A páncéltörő lövés és annak módja igen hasonló a Rapid Fire-ban használttal, plusz az is, hogy ott is van területlövés, igaz a gyalogság csak olyannal lő ott.
 
A könyv nagyon szép, a legszebb kidolgozású és minőségű szabálykönyv, amit a kezembe fogtam. Igényes, fényes és vastag lapra nyomva, kemény kötésben, nagyon szép fotókkal.

Mint írtam a listák nagyon jók, bár mi csak egy kis részéből válogattunk a csata mérete miatt.

Jó hír lehet annak, aki nem kedveli a keleti frontot és az 1943-as évet, mert már kint van a második könyv a Battlegroup Overlord. Ez a normandiai partraszállástól a franciaországi harcokig dolgozza fel a 2. világháború eseményeit. Új speciális szabályokkal és persze listákkal, amiben a németek mellett megjelennek az amerikai és brit csapatok. Ezekben a szokásos gyalogos és páncélos harccsoportok mellett megjelennek az ejtőernyősök is. Ezzel persze nem állt le a csapat, mert ősszel már érkezik a Fall of the Reich, ami a harmadik birodalom végóráit dolgozza fel 1945-ben. Itt a minden fél listája megtalálható lesz, így a német, orosz, brit és amerikai listák egy könyvben szereplenek majd.  

Ajánlom ezt a rendszert azoknak, akik nem elégednek meg a skirmish rendszerekkel, nagyobb alakulatokat, erőket szeretnének irányítani, több fegyvernem közreműködésével. Azoknak is ajánlott, akik kipróbálták, de nem tetszett a Flames of War, ilyen vagy olyan okokból, de szeretnének egy jó 2. világháborús rendszert kipróbálni.    
   
Egy pár kép az első játékból:

BA-10 a megindulási állasban

Az összecsapás színhelye

Szovjet mesterlövész páros.

Német felderítők előrenyomulnak, a háttérben az orosz fél célpontja.

A felderítő raj géppuskás szekciója.

A német fél célpontja.

Ez csak a harctéri idegesség, itt bizony visszalőnek.

A mesterlövész kivár.

A németek már az erdőben vannak.

Innen remek kilátás nyílik a környékre, de ne tévesszen meg senkit, ezek nem turisták.

Gránátos raj támadásra készül.

Német haditechnika: 80mm aknavető és MG34 géppuska.

Orosz gyalogsági támadás.

Itt páncélos támogatással.

A támadás nem nyert teret.

A géppuska fedez.

Talán a páncélautó segít a támadásban.

A KV-1 kezelői enyhén szólva beijedtek.

Aztán össze is szedték magukat.

Teljes sebességgel előre!

A páncélautó átkarol.

Az elvtársak nem törik magukat, hogy előrébb jussanak.

Páncélautó közelharcban.

45mm páncéltörő ágyú állásban.

Egy német harccsoport Kursk-nál

Sziasztok,

Az orosz harccsoport után most az ellenfelet mutatom be. Ez egy gyalogos hadosztályból alakított gránátos harccsoport, kifejezetten felderítő céllal létrehozva és közvetlen ellenfele lesz az előzőleg bemutatott orosz 'párjának'.


A harccsoport alapja egy gránátos szakasz (3 gránátos raj, egyenként 8 fő és a szakasztörzs 6 fővel), amihez két szakasztámogató egység van társítva. Ez egy MG34 géppuska állványon és egy 80mm aknavető.

Szakasztörzs és hátul az első raj.

A második és harmadik raj.

MG34 tartós tüzelést segítő állványon

.

A 8cm Granatwerfer 34 a kezelőkkel.

A felderítőktől egy felderítő raj (8 fő) lett csatolva és a páncélos támogatás se hiányozzon egy Pz.IV.G páncélos is hozzá lett rendelve.

A harccsoport felderítő raja (Fusilier).

A Pz. IV.G, most kiegészítő páncélzattal.

Most ebben az állapotában a harccsoport 248 pont, 19-es harcértékkel.
Az első küldetésben - ami mindkettőnknek az első játéka lesz - egy felderítő akció keretében kerülnek éles bevetésre.

Szombaton megvolt az első csata és nemsokára egy kis leírást is közzé teszek róla. Mivel a szabályrendszerrel ez volt az első játék és ennek tanulmányozása nem kevés figyelmet igényelt, nem a szokványos részletes leírás lesz, hanem egy felületesebb, főként a fontosabb történéseket tartalmazó bemutató.

Kursk harccsoport

Egyéb teendőim miatt csak most tudtam írni, de ezúttal nem csatát mutatok be, hanem a befejezett orosz harccsoportomat, amit a Battlegroup Kursk játékhoz készítettem. természetesen nem kizárólagosan, mert játszunk a Rapid Fire! rendszerrel is.

A harccsoport gyalogos hadosztályból szerveződött 250 pontból, amiből 249 fel is lett használva és a csoport harcértéke 14 lett.

A harccsoport magját egy lövész szakasz alkotja, ami 4 lövészrajból (egyenként 8 fő) és egy szakasztörzsből (3 fő) áll. A rajokban DP könnyű géppuska és páncélromboló gránátok, töltetek vannak rendszeresítve a puskákon kívül. A szakasz támogató fegyverek közül egy Maxim géppuska, egy 50mm könnyű aknavető és egy PTRD páncéltörőpuska lett hozzáadva. A szakaszhoz a felderítő alakulatoktól egy mesterlövész a segítőjével és egy BA-10 páncélautó lett adva. A páncélos támogatást egy KV-1E harckocsi biztosítja. A páncélelhárítást a 45mm páncéltörőágyú látja el, amihez egy vontató is lett véve.

A csoport harcértéke egyenlőre még bizonytalan, hiszen hétvégén lesz először kipróbálva. Gyenge pont talán a tüzérség hiánya és a KV-1 tankok híres műszaki megbízhatatlansága lesz, de minden kiderül a hétvégi teszt játékon.

Addig is egy pár kép a csoportról:
    

Íme a harccsoport madártávlatból:

A lövész szakasz:

A szakasztörzs, az 50mm aknavető és a Maxim géppuska:

A szakasz páncéltörőpuskája és a mesterlövész és segítője:

A szakaszhoz rendelt páncélostámogatás, egy KV-1:

A felderítést a BA-10 páncélautó látja el:

A 45mm páncéltörőágyú és a Zis-5 teherautó:

Boiótiai kaland: Spárta-Thébai, 2013.06.08

Sziasztok,

Egy egész friss csatajelentést olvashattok ma itt, friss mert nemrég végeztünk a játékkal és szokásommal ellentétben rögtön meg is írtam ezt a kis bemutatót.

Ma egy új játékos, Vihar próbálta ki a Crusader-t és úgy gondolom meg is tetszett neki a rendszer és bár a csata nem úgy végződött számára, amit szeretett volna, de mindenképpen jól teljesített az első ütközetében.

Az ütközet a szokásos 1500 pontból zajlott, ami bemutató játékhoz megfelelő, de a seregek maradéktalan megismeréséhez persze elégtelen. A sok ismétlődés elkerülése végett ma nem Róma-Karthágó, hanem két görög sereg, két ősi rivális csapott össze: Thébai és Spárta.
Egy spártai sereg nyomul be Boiótiába, hogy feldúlja a vidéket és előcsalogassa a Thébai seregét és azt egy klasszikus falanx ütközetben semmisítse meg. Hogy ez mennyire lett sikeres, az kiderül az alábbi csatleírásból.

A seregek:

Thébai

Sztratégosz - általános képességekkel
Kadmeia őrség - 6 talp - Rendíthetetlen képességgel
Thébai-i polgárok - 6 talp - alap osztag
Thébai-i polgárok - 6 talp - alap osztag
Boiótiai előcsatározók - 4 talp - 'átlagos' lövés képesség és 'sorozott' morál
Thébai-i nehéz lovasság - 4 talp - 'képzett' morál


Spárta

Sztratégosz - általános képességekkel
Spártai polgárok - 6 talp - közepes páncél
Peroikosz hoplita - 6 talp
Peroikosz hoplita - 6 talp
Szkiritész előcsatározók - 4 talp - 'képzett' morál, 'átlagos' lövés képesség, könnyű páncélzat
Spártai lovasság (könnyű) - 4 talp - 'átlagos' közelharc képesség, könnyű páncél és 7-es kiképzés

Mindkét sereg egyforma pontból - 1492 pont - állt fel.
A közelharcokban is fej-fej mellett haladtunk, nagyon egyforma eredmények születtek , sokszor 1-2 pont döntött el egy közelharcot. Ennek ellenére 3 esetben is történt menekülés közelharcból, ami egyedinek számít, pláne ennyire egyforma seregek esetében.

A terep és felállás:

Péter fiam már rutinos terepépítő, bár egy kicsit egyforma vidéket készít minden csatához :)

Az erdő ezúttal is a fal mellett oldalon volt bár mérete egy kicsit nagyobb lett. Mindkét felállási zóna közepén volt egy-egy kisebb lankás domb. Az asztal másik oldalán pedig a szokásosnál nagyobb búzamező helyezkedett el, ami immár nehéz terepként funkcionált.

Vihar jobbszárnyán 2 osztag is volt: az előcsatározók és a mögöttük felálló lovasság. A thébai-i derékhadat a két falanx alkotta: jobbra állt a Kadmeia (a fellegvár) őrsége, mellette a dombon az egyik polgár falanx. A balszárny a nehéz terepre támaszkodva egyetlen polgár falanxból állt, mivel itt kisebb volt az esély egy megkerülő manőverre a terep miatt. 

Spártai seregem jobbszárnyán a könnyű lovasság állt, mellette egy peroikosz falanx. A derékhad egy peroikosz falanxból és a spártai polgárok falanxából állt. A balszárnyamon a szkiritész előcsatározók álltak fel. A sztrategoszok mindkettőnknél a dombon helyezkedtek el.

A kezdeményezést én nyertem meg és ki is használtam a lehetőséget és én indítottam meg a támadást.

A csata:

Az első körben csak mozgás volt nálam, lévén a görög seregek távolra ható egységeket ritkán tartalmaznak. Mivel a terep nem engedte meg, hogy egyenletes arcvonalat alkossak kénytelen voltam ezt az első körben megtenni. Így majd minden osztag rézsutos mozgással haladt előre és egyben igazította az arcvonalat. A lovasság a peroikoszok elé vágtatott, míg a szkiritészek teljes sebességgel az erdő felé nyomultak és el is érték az erdő szélét. A spártai polgárok egyenesen megindultak az ellenség felé.

Nem volt ez másképp a másik oldalon a polgár falanx lejött a dombról, míg a másik polgár osztag szintén rézsutos mozgással igazította magát az arcvonalhoz.  A másik oldalon a fellegvár őrsége felzárkózott a polgárok mellé, míg az előcsatározók mozgékonyságukat kihasználva megszállták az erdőt. Egyedül a lovasság nem találta a helyét, próbált helyezkedni.

A második körben a lovasságom elérte a búzamező szélét, míg a két peroikosz falanx kialakított egy arcvonalat a domb előtt és elindult előre, ám egyenlőre nem teljes sebességgel. A balszárnyon a szkiritészek is az erdőbe nyomultak és beköszöntek az ellenség előcsatározóinak, sajnos még veszteséget sem sikerült okozni, igaz az osztag nem teljes erejével támadott a fák közt.
A spártai polgárok nem mozogtak, hanem várták, hogy a többi osztag felzárkózzon.

Vihar is főleg manőverezett a falanxokkal, próbálta beállítani a rohamokhoz az irányokat. Harci cselekményben itt is csak az előcsatározók vettek részt, akik gerelyekkel válaszoltak a szkiritészek köszönésére, ám veszteség itt sem volt.

A harmadik körben még mindig nem kerültem rohamtávolságba, de több helyen úgy helyezkedtem, hogy felkínáltam a lehetőséget az ellenségnek. Az erdőben a fák közt igen nehét hadakozni és ez meglátszott az eredményeken is, még mindig semmi veszteséget nem sikerült okozni az ellenségnek.
A lovasság úgy mozgott, hogy rézsutos mozgással félig a búzamezőbe érjen és így mögötte lévő peroikoszok fel tudtak zárkózni rohamtávolságba. A terv az volt, hogy az ellenséges roham után a peroikoszok ellentámadást indítanak a veszteségeket szenvedett thébai-i polgárok ellen. Azonban nem minden alakult úgy ahogy terveztem...

Az ellenség rohama megtörtén pont úgy, ahogy gondoltam, de a kimenetele azonban gyökeresen mást hozott. Az ellenség hadvezére által vezetett thébai-i roham elsöprő volt, annak ellenére, hogy veszteséget nem okozott, mindösszesen a zavar amit keltettek elég volt arra, hogy a lovasság pánikszerűen meneküljön. Ez sajnos olyan jól sikerült, hogy az ellenség áttörést hajthatott végre, amivel el is érte az éppen felvonult peroikosz falanxot. Itt ugyan a roham kifulladt és már nem volt átütő erejű, de félelmetes kezdés volt Thébai oldalról ez a megmozdulás.

A másik thébai polgár falanx is rohamra indult és sikeresen szorította hátra a másik peroikosz falanxot, akik jelentős veszteséget i szenvedtek.

A másik oldalon a Kadmeia őrsége szintén rohamot indított a spártai polgárok ellen, ahol nagyon heves harcok zajlottak, mindkét oldalon nagyjából egyforma veszteséggel. Az előcsatározók a szkiritészekre dobtak gerelyeket, de hatástalanul, míg a lovasság még mindig helyezkedett.

Mivel a lovasságom elmenekült, a negyedik kört sorakoztatással kezdtem. Szerencsémre ez sikerült is, mert ha nem jött volna össze a teszt, ez az osztagom nagy eséllyel lefutott volna a pályáról.
Mivel sikerült, az osztag arcvonalat is váltott és az ellenség felé fordította a lovakat. Az előttük lévő peroikosz falanx ellentámadást indított az ellenség ellen. Ez elég jól sikerült, az ellenség vesztesége akkora volt, hogy szétvertük a falanx alakzatot teljesen, jócskán hátraszorítva őket. A legfontosabb esemény azonban az volt, hogy a harcban elesett a Thébai-i sztratégosz. A hadvezér elvesztése mindig nyomot hagy egy hadsereg morálján, most sem volt másképp, egy polgár falanx, a Kadmeia őrség és a lovasság el is rontotta a moráltesztjét és megrendültek. A hadvezér elvesztése azonban azzal is jár, hogy innentől kezdve nem lehet a megrendülést megszüntetni semmilyen módon!

A balszárnyon a szkiritészeket kihoztam az erdőből, hogy máshol vessem be őket, mint később kiderült ez nagy hiba volt, ám akkor ez még nem látszott. Mivel az eredeti célpontot nem értem volna el - Kadmeia őrség - úgy gondoltam útközben megzavarom az ellenség lovasságát. Itt sikerült egy veszteséget okoznom, és nem féltettem őket, mert egy esetleges roham esetén menekülni akartam velük. Közben a spártai polgárok megrohamozták az őrséget, akiknek kifejezetten fekszik a védekező pozíció, ahol a 'rendíthetetlen' képességüket is maximálisan ki tudják használni. Ily módon nem sikerült a roham úgy ahogy szerettem volna és visszapattantam a pajzsfalról bár mindketten veszteséget szenvedtünk. Középen elhelyezkedő peroikoszok támadtak, de megint véres fejjel vonultak vissza és a falanx alakzat is felbomlott.

Viharnak innentől kezdve nagyon nehéz dolga volt, az osztagainak több mint a fele meg volt rendülve és egy helyen haladt a támadás jól középen a dombnál. Azonban innen is lehet még fordítani és a hadiszerencse forgandó, ezt jól megtanultam ebből a játékból.

A kör első rohama ezért középen is indult és ahogy várható volt a peroikoszok nem is tudtak ellenállni a rohamnak, falanx alakzat nélkül nem sok esélyem volt feltartóztatni az áradatot. Nem is sikerült és a domb tetejéig hátrált az osztagom. A másik oldalon az előcsatározók követték a szkiritészeket és az erdőből gerelyekkel egy talp veszteséget okoztak nekik, én még a tesztet sem dobtam meg, így megrendültek. Ezt kihasználva az eddig várakozó pozícióban lévő lovasság lerohanta a szkiritészeket. Most sem sikerült semni sem, ugyanis a menekülési távolság nem volt elég a kitéréshez és a thébai lovasság utolérte az előcsatározóimat. Itt irtózatos mészárlás vette kezdetét, egyetlen rohammal a földbe tiporták a szkiritészeket és Vihar még áttörést is végrehajthatott. Az egyetlen pozitív esemény rám nézve ebben a körben az volt, hogy a spártai polgárok állták az őrség rohamát és nagy veszteséget okoztak nekik.

  
Az ötödik körben a sorakoztatott lovasság vezetését átvette a sztratégosz, első parancsa az volt, hogy a lovasság arcvonalat váltott és a dob elé érkezett polgár falanx felé fordult, hogy azt lerohamozhassa. Hogy a roham ívből ne kerülhessenek ki, előre hoztam a domb szélére a peroikosz falanxot, mintegy áldozati bárányt. Ez sajnos szükséges is volt, mint később kiderült. A másik peroikosz falanx most sem bírt a thébai polgárokkal. Minimális veszteséggel tolták egymást az osztagok, igazi falanxharc ment ezen az oldalon. Mivel más osztagom nem maradt, a spártai polgárok folytatták az előrenyomulást, annak ellenére, hogy az oldalukat előcsatározók fenyegették és az ellenséges lovasság is a hátukban volt már. Sajnos ennél a rohamnál felbomlott a falanx alakzat, igaz az őrség is szenvedett veszteséget.

Vihar ötödik köre rohammal indult. Mivel látta mire készülök a lovassággal, azt remélte, hogy egy erős rohammal kikerülhet a roham ívéből. Majdnem bejött a számítása, de talán számított az is, hogy elé mentem, így az üldözés is a lovasokhoz közel indult meg. Vereséget szenvedtem, de nem tudta kihozni a polgárokat a katlanból. Ezen események miatt úgy döntött, hogy a lovasságot nem a spártai polgárok hátába fordítja, hanem bajba jutott falanxa felé, hogy azokat támogassa. Sajnos a tesztet elrontotta, így ebben a körben a megzavarodott lovasság nem tudta a parancsot végrehajtani. Az előcsatározókat sem hagyta ki a mókából, mivel nem volt már ellenfelük megindultak a spártaiak felé, hogy gerelyeikkel zavart keltsenek a sorainkban. Ez szerencsémre nem sikerült, és szerencsém kitartott a Kadmeia őrség rohamkor is: sikerült akkor veszteséget okoznom, hogy immár egyetlen sora maradt csak a Thébai őrségnek és jócskán hátrálniuk kellett.

Elkövetkezett a hatodik és egyben utolsó kör is. Én is rohammal kezdtem, amit a lovassággal hajtottam végre. A sztratégosz sikerre vitte a támadást, mai megsemmisítő erejű volt. Lovasnak falanx ellen szinte csak akkor van esélye, ha azt oldalról vagy hátulról kapja el. Az oldal támadás teljes sikerrel járt a thébai-i polgárok megfutottak és mindezt veszteség nélkül értük el.
A másik oldalon a spártaiak tovább rohamoztak és a Kadmeia őrséget tovább szorították, akik immár hátát fordítva menekültek és az egész osztag két talpra csökkent. Mivel mást nem tudtam csinálni mindkét peroikosz osztag kiképzés tesztet tett, hogy a megrendült állapotot megszüntesse. A domb mögötti osztag sikerrel járt, de a mezőn kint lévőnek sajnos nem sikerült, így a játék utolsó rohamát megrendülve fogadták.

Vihar utolsó körében a menekülök sorakoztatásával kezdett, ami részben sikerült is: a polgárokat sikeresen megállította és azonnal a lovasok felé fordította. Azonban a Kadmeia őrséget nem tudta megállítani és menekülés és a dezertálások miatt az osztag felbomlott. Így egyetlen bevethető osztaga maradt a másik polgár osztag. Ezzel rohamot is jelentett, de ez inkább neki jelentett nagyobb veszteséget, mert ez az osztag is két talpra csökkent, bár sikerült a peroikoszokat hátrább szorítania.
A másik bevethető osztag az előcsatározók voltak, akik most utol is érték a spártai polgárokat és gerelyekkel egy veszteséget is okoztak, így ez az osztag három talp méretűre csökkent. Itt is volt a vége, mert a lovas osztag csak irányba állt, lényegében a fotó kedvéért, mivel nem volt több kör ennek már nem volt jelentősége.

 
Nem hirdettünk egyértelmű győztest, pontok alapján 3-1 ide volt az állás. Mindkét fél tudott volna mivel támadni, szóval nem mondanám, hogy valamelyik fél döntő fölényt tudott volna kiharcolni.
Mindenesetre nagyon változatos volt a játék dacára annak, hogy képességekben és létszámban két egyforma görög sereg állt fel. A hadiszerencse hol az egyik oldalon bukkant fel, hol a másikon. Én a közelharcokat egyértelműen a D6 dobásokkal buktam el, a támadás dobásim átlagosan jók voltak. Vihar jókat dobott D10-el és főleg D6-tal, sok szinte vesztes közelharcot hozott vissza egy-egy jó dobással. Remélem megtetszett neki a játék és legközelebb is találkozunk a táblán, immár a perzsa sereg vezéreként.

Fortuna Kegyeltje, avagy fordulat Gallia Cisalpina-ban, 2013.05.18

Sziasztok,

A most bemutatott csatát nem jómagam játszottam, hanem barátaim: Misi és Zsolt. Ezt az ütközetet a pünkösdi kelta-karthágói csata után játszottuk, de sajnos csak most volt időm a leírást elkészíteni.
Misi és Zsolt a harctéren még nem került egymással szembe, de a római sereg egyáltalán nem ismeretlen a Misi számára. Az előző csatához képest egy kissé módosított listával jött.

A csata az utolsó előtti körig teljes gall fölénnyel zajlott, de akkor történt valami, ami megrendítette az egész gall sereget és teljesen más vége lett a csatának, mint amire mindenki számított.

Kelta sereg:

Gall hadúr - általános karakter
Gall harcosok (6 talp) - nincs fejlesztés
Gall harcosok (6 talp) - nincs fejlesztés
Törzsi harcosok (6 talp) - közepes páncél
Előcsatározók (4 talp) - nincs fejlesztés
Gall lovasság (4 talp) - nincs fejlesztés
Előcsatározó könnyű lovasság (4 talp) - nincs fejlesztés

Hozzám hasonlóan Zsolt is egy állandó sereget használ, most is ezt hozta, mivel ez bevált neki.

Római sereg:

 Legatus - általános karakter
Velites (6 talp) - nincs fejlesztés
Hastati (6 talp) - nincs fejlesztés
Principes (6 talp) - 'jó' harcérték
Triarii (3 talp) - nincs fejlesztés
Skorpio (1 talp) - nincs fejlesztés

Terep:

Két kisebb domb volt a pályán majdnem egymással átellenben, de még a felállási zónákon kívül. A gall térfélen lévő domb előtt egy kisebb erdő terült el, míg a római térfélen lévő dombnál egy kis farm volt található, épülettel és szántófölddel. A római felvonulási zónát azonban még egy kis erdő választotta ketté. Ez a terep lényegében a galloknak kedvezett inkább, mert volt hely a gyalogsági rohamok kivitelezésére, míg a rómaiak nemigen tudták a magaslatra telepíteni a harci gépeiket.

Felállás:

A gall jobbszárnyon az előcsatározó könnyű lovasság foglalt állást, mellettük a gall lovasság. A derékhad 3 masszív gyalogos tömbből állt: középen a láncinges törzsi harcosokkal és két oldalt pedig a gall harcosok tömegével. A balszárnyat mindösszesen csak a gerellyel felfegyverzett előcsatározók alkották. A római hadrend a létszám hátrány miatt lényegében arra szorítkozott, hogy a rohamokra legalkalmasabb terepszakaszt lezárja. A római jobbszárny a skorpio-ból és a triarii-ból állt, bár az utóbbinak a feladata inkább a derékhad támogatása volt, mintsem a szárny védelme. A derékhad a principes-ből és a hastati-ból állt, a balszárnyat a velites tartotta a domb mögött. A római csatasoron jócskán túlnyúló gall osztagok nem sok jót ígértek Róma fiainak, de majd meglátjuk mit hoz a hadiszerencse a két fél számára.

Lefolyás:

A kezdeményezést Mis nyerte, aki viszont a lehetőséget átengedte a római seregnek. Zsolt így kénytelen volt elsőnek mozdulni, habár az ütközetei többségében mindig reagálni szokott. A római hadmozdulatok az egyszerűség jegyében zajlottak, mert minden osztag csak az alap sebességével nyomult előre, kivéve a skorpio-t, ami kilőtte az első dárdákat, 1 sebpont veszteséget okozva a bal oldalon álló gall harcosoknak. A velitesnek sikerült megszállnia a dombot és így a római arcvonal elé kerültek.

  Ezek után Misi megindította a gallokat. A 'heves' teszek egy része nem sikerült és így pár osztag üvöltve rohant a rómaiak felé, persze így a többi osztag is ahogy tehette követte őket, hogy az arcvonal ne töredezzen szét. A jobbszárnyon a lovasság a farm felé indult teljes sebességgel, míg a balszárnyon az előcsatározók az erdőt kerülték meg, hogy leszámoljanak a hadigépekkel.

A következő körben a rómaiak védekezésbe mentek át. A vonalakat ki igazították és nem mozdultak, harci aktivitást kizárólag a skorpio nyújtott, de a lövései most rendre mellé mentek, a gallok nagy szerencséjére. Mivel a rómaiak passzív taktikája miatt távolság nem a megfelelő ütemben csökkent a harcolók közt, Misinek tovább tartott közelharcba kerülni, szerencséjére a római harci gépek nemigen találtak, így minimális veszteségekkel sikerült az ellenség vonalait megközelíteni.
Az előcsatározó lovasság elfoglalta a farmot harcba bocsátkozott a velites-el, de veszteségek egyik oldalon sem voltak. A rómaiak számára riasztóbb volt viszont az, hogy a gall előcsatározók lényegében dobás távolságra kerültek a skorpiok-tól.

A következő kör sem hozott változást a római hadi tervebn, hacsak azt nem, hogy a skorpio kénytelen volt az előcsatározókat lőni, hogy magát védje. Ez némi sikerrel járt, mert a gallok szenvedtek veszteséget. A velites is aktívvá vált ebben a körben, mivel a jobbszélső gall harcos osztag dobás távolságba került és sikerült veszteséget okozni ott is. A gall gyalogság teljes sebességgel mozgott előre szokás szerint, míg az előcsatározó lovasok előjöttek a fedezékükből, hogy teljes erővel támadhassanak a velites-re, sajnos ezúttal sem sikerült veszteséget okozni. A gall sikereket lényegében csak az jelentett, hogy a gyalogos előcsatározóknak sikerült találatokat elérni a skorpio-n.

   

A következő körben megindultak a rohamok, a törzsi harcosok indultak meg először, és mielőtt belecsapódtak volna a principes soraiba a hastati állította meg őket. Azonban a bepáncélozott törzsi harcosokat a hastati nem tudta feltartani és hátralökték őket. Ez olyan jól sikerült, hogy saját veszteség nélkül sikerült, miközben a hastati megrendült és jó páran elestek közülük.

A második rohamot a bal oldali gall harcos osztag vezette, célpontjuk a principes volt, de a rohamot ők sem tudták feltartani. A gallok ellenállhatatlan erővel törtek előre hátraszorítva a rómaiak színe-javát. Sajnos itt már érezhető volt a minőségi különbség: jóval nagyobb veszteségek érték a gallokat, mint a principes-t.

Eközben a gall jobbszárnyon is fokozódott a helyzet: a gall könnyű lovasság betört a római arcvonalon nyílt résbe, ami a hastati hátrálása miatt keletkezett és helyét a velites-re rohamozó gall lovasság vette át. A velites a szokásos előcsatározó taktikával ellentétben nem tért ki a roham elől, hanem vállalta a közelharcot: először megszórták a lovasságot, majd 1 talp veszteséggel hátraszorultak. Ezzel lényegében elvesztették a rómaiak a dombot. Az előcsatározó gyalogság azonban nem bírta kiiktatni a skorpiot.

A rómaiak tartották a vonalakat, igaz ez nagyon nehezen ment. Végig megvolt az a lehetőség, hogy nagyon hátra nyomják őket.


A következő körben a balszélső gall harcosokon volt, akik megrohanták a triarii-t. A rohamozó gall harcosok neki csapódtak a triarii pajzsfalnak, de a veteránok egy tapodtat sem mozdultak. Lábukat megvetették és hosszú dárdáikkal szörnyű mészárlást vittek végbe a páncéllal alig rendelkező gallok közt. A triarii-ra rohamozó gallok teljes vereséget szenvedtek, ami akkora sokkot okozott a seregben, hogy Misi elvesztette a kezdeményezést és a köre véget ért. Ez nagy katasztrófa volt, mert így minden más osztaga kimaradt lényegében egy körből. Utólag látható, hogy ez el is döntötte a meccset.

A szabályok szerint így megint Zsolt köre következett és természetesen Zsolt rögtön kihasználta a lehetőséget és rohamot jelentett a megtört gallokra a triarii-val. Ennek nem is lehetett más eredménye, minthogy a gallok további veszteségek után még messzebb futottak.

Misinek nem sikerült sorakoztatni a menekülőket, akik a dezertálók és a sebesültek tömege miatt megszűntek osztagnak lenni.

A következő körben a velites kihasználva az ellenség tétlenségét, elkezdte megkerülni a lovasságot és folyamatosan gerelyekkel zaklatta őket, több-kevesebb sikerrel. A hastatii felzárkózott a principes mellé így római arcvonal megint egységes lett. A legfontosabb esemény azonban az lett, hogy a triarii arcvonal váltással a törzsi harcosok oldalába fordult. Igaz rohamozni már nem tudtak, de egyértelmű volt Misi számára, hogy a következő körben megtörténik az oldalba támadás. Ennek elkerülésére vagy késleltetésére csak azt tudta csinálni, hogy a könnyű lovasságot átvezényelte középről a fenyegetett osztaga mellé.

Lényegében itt lett a vége, mert Misi feladta: részben a kialakult helyzet, részben idő hiányában.
Valószínű, hogy a beszorított gall egységek végül elvéreztek volna a harapófogóban. nem sok hiányzott hozzá, hogy a másik szárnyon is teljessé váljon a bekerítés.
Izgalmas meccs volt, ami az utolsó kör kivételével a galloknak állt. Talán Zsolt sem hitte volna, hogy hozza a meccset, de az a bizonyos katasztrofális gall támadás miatt az egész sereg megtorpant.
Addig a pillantaig volt izgulni valója Zsoltnak, mert a heves gall támadások majdnem lenyomták a pályáról, Ő is beismerte utóbb, hogy túl keveset jött előre, csak szerencséje volt. Mindenképpen kiérdemelte a Fortuna Kegyeltje címet.

Így esett, hogy a hibázó római hadvezér végül szerencsésen és dicsőségben tért vissza Rómába Gallia Cisalpina-ból, de a gallok bosszút esküdtek, amit soha nem felednek és egyszer revánsot vesznek.