A most bemutatott csatát nem jómagam játszottam, hanem barátaim: Misi és Zsolt. Ezt az ütközetet a pünkösdi kelta-karthágói csata után játszottuk, de sajnos csak most volt időm a leírást elkészíteni.
Misi és Zsolt a harctéren még nem került egymással szembe, de a római sereg egyáltalán nem ismeretlen a Misi számára. Az előző csatához képest egy kissé módosított listával jött.
A csata az utolsó előtti körig teljes gall fölénnyel zajlott, de akkor történt valami, ami megrendítette az egész gall sereget és teljesen más vége lett a csatának, mint amire mindenki számított.
Kelta sereg:
Gall hadúr - általános karakter
Gall harcosok (6 talp) - nincs fejlesztés
Gall harcosok (6 talp) - nincs fejlesztés
Törzsi harcosok (6 talp) - közepes páncél
Előcsatározók (4 talp) - nincs fejlesztés
Gall lovasság (4 talp) - nincs fejlesztés
Előcsatározó könnyű lovasság (4 talp) - nincs fejlesztés
Hozzám hasonlóan Zsolt is egy állandó sereget használ, most is ezt hozta, mivel ez bevált neki.
Római sereg:
Legatus - általános karakter
Velites (6 talp) - nincs fejlesztés
Hastati (6 talp) - nincs fejlesztés
Principes (6 talp) - 'jó' harcérték
Triarii (3 talp) - nincs fejlesztés
Skorpio (1 talp) - nincs fejlesztés
Terep:
Két kisebb domb volt a pályán majdnem egymással átellenben, de még a felállási zónákon kívül. A gall térfélen lévő domb előtt egy kisebb erdő terült el, míg a római térfélen lévő dombnál egy kis farm volt található, épülettel és szántófölddel. A római felvonulási zónát azonban még egy kis erdő választotta ketté. Ez a terep lényegében a galloknak kedvezett inkább, mert volt hely a gyalogsági rohamok kivitelezésére, míg a rómaiak nemigen tudták a magaslatra telepíteni a harci gépeiket.
Felállás:
A gall jobbszárnyon az előcsatározó könnyű lovasság foglalt állást, mellettük a gall lovasság. A derékhad 3 masszív gyalogos tömbből állt: középen a láncinges törzsi harcosokkal és két oldalt pedig a gall harcosok tömegével. A balszárnyat mindösszesen csak a gerellyel felfegyverzett előcsatározók alkották. A római hadrend a létszám hátrány miatt lényegében arra szorítkozott, hogy a rohamokra legalkalmasabb terepszakaszt lezárja. A római jobbszárny a skorpio-ból és a triarii-ból állt, bár az utóbbinak a feladata inkább a derékhad támogatása volt, mintsem a szárny védelme. A derékhad a principes-ből és a hastati-ból állt, a balszárnyat a velites tartotta a domb mögött. A római csatasoron jócskán túlnyúló gall osztagok nem sok jót ígértek Róma fiainak, de majd meglátjuk mit hoz a hadiszerencse a két fél számára.
Lefolyás:
A kezdeményezést Mis nyerte, aki viszont a lehetőséget átengedte a római seregnek. Zsolt így kénytelen volt elsőnek mozdulni, habár az ütközetei többségében mindig reagálni szokott. A római hadmozdulatok az egyszerűség jegyében zajlottak, mert minden osztag csak az alap sebességével nyomult előre, kivéve a skorpio-t, ami kilőtte az első dárdákat, 1 sebpont veszteséget okozva a bal oldalon álló gall harcosoknak. A velitesnek sikerült megszállnia a dombot és így a római arcvonal elé kerültek.
Ezek után Misi megindította a gallokat. A 'heves' teszek egy része nem sikerült és így pár osztag üvöltve rohant a rómaiak felé, persze így a többi osztag is ahogy tehette követte őket, hogy az arcvonal ne töredezzen szét. A jobbszárnyon a lovasság a farm felé indult teljes sebességgel, míg a balszárnyon az előcsatározók az erdőt kerülték meg, hogy leszámoljanak a hadigépekkel.
A következő körben a rómaiak védekezésbe mentek át. A vonalakat ki igazították és nem mozdultak, harci aktivitást kizárólag a skorpio nyújtott, de a lövései most rendre mellé mentek, a gallok nagy szerencséjére. Mivel a rómaiak passzív taktikája miatt távolság nem a megfelelő ütemben csökkent a harcolók közt, Misinek tovább tartott közelharcba kerülni, szerencséjére a római harci gépek nemigen találtak, így minimális veszteségekkel sikerült az ellenség vonalait megközelíteni.
Az előcsatározó lovasság elfoglalta a farmot harcba bocsátkozott a velites-el, de veszteségek egyik oldalon sem voltak. A rómaiak számára riasztóbb volt viszont az, hogy a gall előcsatározók lényegében dobás távolságra kerültek a skorpiok-tól.
A következő kör sem hozott változást a római hadi tervebn, hacsak azt nem, hogy a skorpio kénytelen volt az előcsatározókat lőni, hogy magát védje. Ez némi sikerrel járt, mert a gallok szenvedtek veszteséget. A velites is aktívvá vált ebben a körben, mivel a jobbszélső gall harcos osztag dobás távolságba került és sikerült veszteséget okozni ott is. A gall gyalogság teljes sebességgel mozgott előre szokás szerint, míg az előcsatározó lovasok előjöttek a fedezékükből, hogy teljes erővel támadhassanak a velites-re, sajnos ezúttal sem sikerült veszteséget okozni. A gall sikereket lényegében csak az jelentett, hogy a gyalogos előcsatározóknak sikerült találatokat elérni a skorpio-n.
A következő körben megindultak a rohamok, a törzsi harcosok indultak meg először, és mielőtt belecsapódtak volna a principes soraiba a hastati állította meg őket. Azonban a bepáncélozott törzsi harcosokat a hastati nem tudta feltartani és hátralökték őket. Ez olyan jól sikerült, hogy saját veszteség nélkül sikerült, miközben a hastati megrendült és jó páran elestek közülük.
A második rohamot a bal oldali gall harcos osztag vezette, célpontjuk a principes volt, de a rohamot ők sem tudták feltartani. A gallok ellenállhatatlan erővel törtek előre hátraszorítva a rómaiak színe-javát. Sajnos itt már érezhető volt a minőségi különbség: jóval nagyobb veszteségek érték a gallokat, mint a principes-t.
Eközben a gall jobbszárnyon is fokozódott a helyzet: a gall könnyű lovasság betört a római arcvonalon nyílt résbe, ami a hastati hátrálása miatt keletkezett és helyét a velites-re rohamozó gall lovasság vette át. A velites a szokásos előcsatározó taktikával ellentétben nem tért ki a roham elől, hanem vállalta a közelharcot: először megszórták a lovasságot, majd 1 talp veszteséggel hátraszorultak. Ezzel lényegében elvesztették a rómaiak a dombot. Az előcsatározó gyalogság azonban nem bírta kiiktatni a skorpiot.
A rómaiak tartották a vonalakat, igaz ez nagyon nehezen ment. Végig megvolt az a lehetőség, hogy nagyon hátra nyomják őket.
A következő körben a balszélső gall harcosokon volt, akik megrohanták a triarii-t. A rohamozó gall harcosok neki csapódtak a triarii pajzsfalnak, de a veteránok egy tapodtat sem mozdultak. Lábukat megvetették és hosszú dárdáikkal szörnyű mészárlást vittek végbe a páncéllal alig rendelkező gallok közt. A triarii-ra rohamozó gallok teljes vereséget szenvedtek, ami akkora sokkot okozott a seregben, hogy Misi elvesztette a kezdeményezést és a köre véget ért. Ez nagy katasztrófa volt, mert így minden más osztaga kimaradt lényegében egy körből. Utólag látható, hogy ez el is döntötte a meccset.
A szabályok szerint így megint Zsolt köre következett és természetesen Zsolt rögtön kihasználta a lehetőséget és rohamot jelentett a megtört gallokra a triarii-val. Ennek nem is lehetett más eredménye, minthogy a gallok további veszteségek után még messzebb futottak.
Misinek nem sikerült sorakoztatni a menekülőket, akik a dezertálók és a sebesültek tömege miatt megszűntek osztagnak lenni.
A következő körben a velites kihasználva az ellenség tétlenségét, elkezdte megkerülni a lovasságot és folyamatosan gerelyekkel zaklatta őket, több-kevesebb sikerrel. A hastatii felzárkózott a principes mellé így római arcvonal megint egységes lett. A legfontosabb esemény azonban az lett, hogy a triarii arcvonal váltással a törzsi harcosok oldalába fordult. Igaz rohamozni már nem tudtak, de egyértelmű volt Misi számára, hogy a következő körben megtörténik az oldalba támadás. Ennek elkerülésére vagy késleltetésére csak azt tudta csinálni, hogy a könnyű lovasságot átvezényelte középről a fenyegetett osztaga mellé.
Lényegében itt lett a vége, mert Misi feladta: részben a kialakult helyzet, részben idő hiányában.
Valószínű, hogy a beszorított gall egységek végül elvéreztek volna a harapófogóban. nem sok hiányzott hozzá, hogy a másik szárnyon is teljessé váljon a bekerítés.
Izgalmas meccs volt, ami az utolsó kör kivételével a galloknak állt. Talán Zsolt sem hitte volna, hogy hozza a meccset, de az a bizonyos katasztrofális gall támadás miatt az egész sereg megtorpant.
Addig a pillantaig volt izgulni valója Zsoltnak, mert a heves gall támadások majdnem lenyomták a pályáról, Ő is beismerte utóbb, hogy túl keveset jött előre, csak szerencséje volt. Mindenképpen kiérdemelte a Fortuna Kegyeltje címet.
Így esett, hogy a hibázó római hadvezér végül szerencsésen és dicsőségben tért vissza Rómába Gallia Cisalpina-ból, de a gallok bosszút esküdtek, amit soha nem felednek és egyszer revánsot vesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése