A revans - Karthágó és Róma ütközet, 2013.05.01

Szerdán, azaz Május 1-jén lejátszottuk második Róma-Karthágó csatánkat Zsolttal. Ennél fogva a mostani ütközet az előző folytatása, mondjuk úgy, hogy revansot akartam venni a vereségemért.

Zsolt nem változtatott a bevált sereg összeállításán, én azonban igen és lényegében a Pezo ellen remekül bevált sereget hoztam változtatások nélkül, tehát mindketten 1500 pontból indultunk. Elmondhatom, hogy remekül működik az új összeállítás: mind a kettő Róma ellen játszott meccsemet megnyertem vele.

Róma:

- Legatus

- Velites (6 talp)

- Hastati (6 talp)

- Principes (6 talp): Harcérték fejlesztve Jó-ra.

- Triarii (3 talp)

- Skorpio

Karthágó:

- Boetarch

- afrikai gyalogság (6 talp)

- afrikai gyalogság (6 talp)

- Pun polgár falanx (6 talp)

- Líbiai előcsatározók (4 talp)

- Numidiai könnyű lovasság (4 talp)

- Tarentum-i könnyű lovasság (4 talp)

- Baleari parittyások (4 talp)

Felállás:

A római hadrend egy domb miatt nagyon keskenyre sikerült és talán ez az egyik oka, hogy kedvezőtlenül alakult a meccs végeredménye számukra. A római jobbszárnyon egy domb volt, ami a Legatus a Skorpio-t állította fel, remek kilövési lehetőséget teremtve a harci gép kezelőknek. Közvetlenül mellettük a bal oldalon állt fel a római derékhad, ami a principes-ből és a triarii-ból állt, mögöttük a legatus helyezkedett el. A balszárnyat a hastati és a velites alkotta.

Az én seregem nagyon széles arcvonalon helyezkedett el, ezt megkönnyítette, hogy létszámfölényben voltam. A jobbszárnyon a Tarentum-i lovasság állt fel egy búzamezővel szemben, majdnem szemben a velites osztaggal. Mellettük a líbiai előcsatározók álltak fel azzal a nem titkolt céllal, hogy az előttük álló erdőt birtokba veszik. A derékhad már hagyományosan – amennyiben 2 csata után mondhatjuk – az afrikai gyalogos-pun polgár kettősből állt, mögöttük a boetarch. Ide sorolható még a baleári parittyás osztag akinek az volt a feladatuk, hogy a balszárny és a derékhad előrenyomulását fedezzék. A balszárny egy afrikai gyalogos osztagból és a gyors mozgású numidiai lovasságból állt.

Lefolyás:

A kezdeményezést megint Zsolt nyerte, de 'igazi' római módjára a kezdeményezést átengedte nekem, aminek különösen örültem, mert a terep nagyfokú manőverezési szabadságot adott. Ezt rögtön ki is használtam, így az első köröm lényegében mozgással telt el. Minden osztag előre mozgott: a numidiai lovasság szélsebesen előrevágtatott és így kikerültek a skorpio tűzvonalából,a másik oldalon a líbiaiak elfoglalták az erdőt, míg a tarentumiak a búzamezőt és az előtte álló épület 'fedezékében' megpihentették lovaikat. A derékhad a terep miatt manőverezni kényszerült: a két gyalogos tömb rézsútos mozgással igazította az arcvonalát az ellenség felé. 

A római csapatmozgások nem mindegyike sikerült, mert a kezelők nem tudták a skorpiot a gyorsan mozgó numidiaiak felé fordítani, folyton lemaradtak. A velites előrenyomult a búzamező irányába, hogy lezárja a könnyű lovasság előtt az utat és megfossza őket az átkarolás lehetőségétől. A triarii kivételével mindkét osztag előre mozgott.

A numidiai lovasság zavartalanul folytatta a megkezdett átkaroló manővert, immár a domb oldalában voltak és semmi sem akadályozhatta meg, hogy megsemmisítsék a római harci gépeket. Az balszárny és a derékhad egymáshoz igazította az arcvonalát, egyenesre húzva azt, a manővereket az előre nyomult parittyások fedezték lövéseikkel, egyenlőre nem sok sikerrel. A jobb szárnyon a tarentumiak megkerülték az épületet és gerelyekkel megszórták az előrenyomuló velites-t, az első veszteségeket okozva a római seregnek. 

A római válasz sem váratott magára: a skorpio megszórta a hatásos lőtávolságba ért parittyásokat, akik a veszteségek hatására megrendültek. A velites felvette a harcot és szintén gerelyekkel válaszolt a tarentumi lovasságnak, de nem tudták eltalálni a gyorsan robogó lovasokat. Közeben a római gyalogság roham távolságba zárkózott fel és megrohanta a parittyásokat és a líbiaiakat is. Mindkét osztag elfutott a római gyalogság elől, mivel nem közelharcra képezték ki őket. 

  Mivel a rómaiak rohamtávolságba értek a pun polgárok falanxa megrohanta a principes-t és elkeseredett küzdelemben hátraszorította őket. 

Közben a numidiai lovasság befejezte az átkarolást és a skorpio mögé érkeztek. Közben a derékhadat alkotó afrikai gyalogság ki igazította a roham miatt megtört arcvonalat és felzárkózott a pun polgárok mellé, oly módon, hogy a jobb oldalát az erdő fedezze és roham lehetőséget kínált a hastati-nak, a balszárny afrikai gyalogsága szintén felzárkózott és ezzel felkészült, hogy átkarolja a principes-t. 

A jobbszárnyon a líbiaiak előmerészkedtek az erdőből és gerely dobásokkal zavarták a hastati-t, némi veszteséget is okozva ezzel. A tarentum-i lovasság tovább növelte a velites veszteségeit, mivel egy talp leesett a római előcsatározókból. 

   A rómaiak általános rohamot indítottak: a hastati elfogadta a felkínált roham lehetőségét és támadott, de a náluk nehezebb páncélzatú afrikai gyalogsággal nem bírtak, némi veszteség árán vissza lettek szorítva. Nagyjából ez történt a principes-el is, bár ők nagyobb veszteséget okoztak a pun polgároknak, akiknek falanx alakzata megtört, de nagy árat fizettek érte: az osztag a nagy veszteségek mellett még meg is megrendült. Ezért Zsolt kénytelen volt a tartalékot előre vonni: a triarii és a legatus előrenyomult, hogy átvegye a legrosszabb helyzetben lévő osztag helyét.

Ezek után sajnos elkövettem egy hibát: felbátorodva azon, hogy a principes megrendült, a megfogyatkozott és alakzatát tartani nem képes polgárokkal megrohantam őket. A vége katasztrófa lett, a pun polgárok nagy részét a római gladius-ok levágták, míg kisebb része elmenekült. Sajnos ez értelmetlen veszteség volt és nem mellesleg hatalmas rést hagyott a derékhad arcvonalán, amit súlyosbított, hogy a derékhad egyetlen afrikai gyalogságra apadt, akik így 2 római egységgel kellett hogy tartsák az arcvonalat. Ezért nem maradt más megoldás, mint a balszárny gyalogsága folytatta a megkezdett átkarolást, a parittyások mint egyedül maradt osztag lőtték a principes-t. A numidiai lovasság pedig szépen lassan pusztította a római tüzérséget. A jobbszárnyon sajnos a lovasság leragadt a velites-el: egyre-másra repültek a gerelyek mindkét oldalon, jobbára nekem állt a zászló az okozott veszteségek tekintetében. Egyedüli sikert csak a derékhad tudott felmutatni, ahol az afrikai gyalogság 50%-ra apasztotta a hastati-t.

 Zsolt, hogy enyhítse a nyomást a hastati-n a híres római sorcserés manővert alkalmazta: a hastati-t hátravonta és a veterán triarii lépett a helyébe. Ezzel az osztaggal méltán számolhatott azzal, hogy az arcvonalat tartani tudja és lemorzsolja az afrikai gyalogságot. A gond csak az volt, hogy a líbiai gyalogság már teljesen a hastati oldalában volt és folyamatosan zaklatták őket, elég sikeresen.

Én döntésre akartam vinni a dolgot, ezért a boetarch beállt az afrikai gyalogság közé és a triarii ellen vezette őket. Sajnos nem alakult egész úgy minden ahogy akartam és vissza szorított a triarii, de legalább a vezér nem halt meg. Viszont másutt elég jól alakult a hadművelet, jelezve, hogy a létszámfölény kezdi éreztetni a hatását: a parittyásokkal merészen előrenyomultam, hogy legalább a távolság ne akadályozza a lövést - elég nehéz így megrendülve lövöldözni - és most szerencsém is volt, mert sikerült olyan veszteséget okoznom, hogy a moráltesztet elrontotta a principes és menekülni kezdtek. Igaz addigra a balszárnyon lévő afrikai gyalogság végrehajtotta az átkaroló manővert, de már nem volt kit oldalba támadni így - ez legyen a legnagyobb baj. A líbiai előcsatározók újabb veszteséget okoztak a hastati-nak, akik így már olyan szintű veszteséget szenvedtek, hogy harcbavetésük lényegében értelmetlen lett volna. A numidiai lovasság lassan a végéhez közeledett a hadigépek megsemmisítését illetően, 1 sebponttal állt a skorpio, de a kezelők nem adták fel a gépet és a menekülő principes sem rendítette meg harci kedvüket.

Az római körben a principes elmenekült a pályáról, de a velites végre azt a formáját hozta, mit Zsolt elvárt volna tőlük, egy oltárian jó dobás sorozattal írtózatos pusztítást csinált a tarentum-i lovasok közt, mindenütt hullák, lótetemek borították a csatateret és a maroknyi túlélő elmenekült. E sikeren felbátorodva a legatus maga állt a triarii élére és rohamot vezetett a derékhadat egyedül alkotó afrikai gyalogság ellen. Nem adtuk olcsón a bőrünket, de a hatalmas veszteségek mellett kevés sikert tudtunk felmutatni, bár a triarii 2/3-ra csökkent. A skorpio még utolsó lövésével a domb előtt manőverező afrikai gyalogságba lőtt.

Ezután már a végjáték következett: a numidai lovasság elpusztította a skorpio-t. A baleári parittyások és a líbiai előcsatározók a hastatit vették célba, de nem tudtam annyi veszteséget okozni, hogy szétszéledjen az osztag. Az afrikai gyalogság elindult a pálya közepe felé, hogy oldalról veszélyeztesse a triarii-t. A másik - felére létszámra csökkent - afrikai gyalogsággal nem kezdeményeztem közelharcot, helyette hátráltam. A triarii végső rohamot indított, de nagyon szoros közelharcban csak hátrább szorított, ezt az utolsó közelharcot minimális veszteséggel úsztuk meg mindketten. A velites már nem ért dobó távolságba és a hastati megkezdte a visszavonulásra az előkészületeket.

Végeredmény és vélemény:

Pontok alapján 3-3 lett az állás, de mindkettőnk egyöntetű véleménye az, hogy a karthágói sereg megnyerte az ütközetet. Talán ez a rendszer eddigi egyetlen gyengébb pontja, hogy a szerzett pontok nem mindig tükrözik a végeredményt, de ez legyen a legnagyobb baj. A játékosok úgy is látják a pályán az erőket és ez alapján a nyertest. Ha feladatot kell végre hajtani, akkor az meg egyértelműen meghatározza a nyertest.

Zsolt nem játszott rosszul, pláne a neki nem annyira kedvező terep és rossz felállás ellenére. Hibáiból előnyt is tudott kovácsolni: a szoros és keskeny hadrend miatt a legatus mindenhol tudta az akaratát érvényesíteni, ez meg is látszott a teszteken. Ráadásul a szűk hely a római sereget egyáltalán nem akadályozza a manőverek végrehajtásában, köszönhetően a Kiképzés nevű képességnek. Lényegében a kockákkal nem boldogult most: a D6 dobásai rendre balul jöttek ki, ilyen szempontból nem volt szerencsés napja.

Az én seregem azt hiszem kiválóan teljesített: 2 csatában megvertem a Római Köztársaság légióit. Gyenge közelharci egységeimet páncélzattal és létszámbeli fölénnyel pótoltam. Az előcsatározók mindkét csatában kiválóan teljesítettek, a lovasok most jobban ki tudták használni a terep adta lehetőségeket, de most is a lövésekkel volt a gond. A második előcsatározó lovasság nem biztos, hogy kelleni fog, próbaképpen raktam be. Esetleg úgy tűnhet, hogy nem sok mindent tettek hozzá a győzelemhez, de egy drágább és ütőképesebb osztagot tartottak a helyén nagyjából 4 körig.

 Még hátra van egy próba csata ezzel a sereggel Misi keltái ellen, ha ott is jól teljesítenek - nem feltétlenül győzelem - akkor ezt a sereget fejlesztem tovább 2000 pontig.

Addig is marad a festés és készülés a következő ütközetre....